Tulajdonképpen akár hálásak is lehetnénk Traian Băsescu államfőnek, amiért az utóbbi közel egy évben két-háromhavi rendszerességgel fogja el az aggodalom a magyar diákok románnyelv-tudását illetően. Hiszen ez annak a jele is lehetne, hogy felelős gondolkodású államférfiként valóban megértette a romániai magyar közösség egyik alapvető gondját, és – tabukat döntögetve – kész síkraszállni a magyar diákok sajátos igényeihez igazodó románnyelv-oktatás mellett.Megfigyelhettük azonban, hogy az államfői aggodalomnak különböző fokozatai vannak.
A kedélyes, székelyföldi „szervusz nép – szervusz király” jellegű kiruccanásokon valóban az alternatív romántanítás szükségességét hangsúlyozta. Ám az idei választási évben, Bukarestben már árnyaltabban fogalmaz. A hiányos romántudás okát most abban látja, hogy – úgymond – „különválasztották” a magyar és a román diákokat. Így szerinte előbbiek , nem lévén alkalmuk az iskola folyosóin elsajátítani a román nyelvet, rosszabb esélyekkel lépnek be a munkaerőpiacra.
Nem nehéz kitalálni, miért kezdte el az államfő rombolni azt a pozitív imázst, amely empatikus megnyilvánulásai nyomán alakult ki róla a magyarság körében. Közelegnek a választások, ilyenkor pedig mégiscsak fontosabb a nacionalista diskurzushoz szoktatott, azt igénylő többség megszólítása. A látszólag a diszkrimináció megszüntetését szorgalmazó érv ugyanis valójában az önálló magyar iskolák elleni támadásnak tekinthető, amelyet az tesz igazán súlyossá, hogy az állam első emberétől indult ki.
Băsescu kijelentése nyomán nyilvánvaló: az immár EU-tag Romániában ragadós a szlovák példa, és a bizonyítási kényszertől megszabadulva ismét nemzeti „sporttá” válhat a magyarellenes diskurzus. A romániai magyar társadalom most lépéskényszerbe került. Föl kell hívnunk a figyelmet a veszélyes folyamatra, emellett hitelesen meg kell fogalmaznunk, és napirenden kell tartanunk a közösség igényeit. Ha ez nem sikerül, akkor mi kezdhetünk el igazán aggódni. (kronika.ro)
