Kálmán Imre születésének 125. évfordulójára készítette el Erdély legismertebb könnyűzene-énekesnője, Dancs Annamari az Egy
a szívem, egy a párom operettlemezt, amelyen a világhírű tenor, Tarján Pál társaságában adja elő az operettirodalom legszebb dalait.
Több mint tíz év könnyűzenei pálya után miért érezte úgy, hogy az operett műfaját is ki kell próbálnia?
Tizenegy év nagyon hosszú idő a popszakmában, hiszen havonta jönnek az új stílusok, arcok, együttesek. Aki itt fenn akar maradni, annak mindig újat kell mutatnia magából. Most úgy éreztem, hogy egy teljesen más, eddig kevésbé ismert oldalamat kell megmutatnom. Az operettlemezzel régi álmom vált valóra, hiszen a zeneakadémián már ismerkedtem a műfajjal, a dalokat meg gyerekkorom óta ismerem. Ezek még ma is slágerek, a 21. században is fontos töltettel: olyan pluszenergiát, optimizmust árasztanak, ami a mai rohanó világban is szükséges Az operett a reneszánszát éli.
Az új lemezen világhírű tenor társaságában adja elő a legismertebb operettslágereket. Hogyan esett Tarján Pálra a választás?
Hallomásból ismertük már egymást, de csak idén szeptemberben történt meg a nagy találkozás. Első perctől talált a szó, ötletek születtek, és egy nap alatt eldöntöttük, hogy operettlemezt készítünk. Közösen választottuk ki a dalokat, amelyeket három hét gyakorlás után rögzítettünk Budapesten. Nehéz munka volt, napi 8-10 óra stúdiózás egy olyan műfajban, amiben nem voltam igazán edzésben. Csak mostanában kezdem felfogni, hogy igazából két hónap alatt sajátítottam el a műfajt, s már túl is vagyunk egy 16 állomásos országos lemezbemutató turnén.
Kizárólag az operettdalokkal lépett színpadra a lemezbemutató alkalmával?
Egyedi koncertsorozat volt: kétórás műsor keretében, két, egymástól teljesen távolálló műfajban szórakoztattuk a nagyérdeműt. A koncert elején a zenekarommal előadtunk néhány saját dalt, majd a zenészek visszavonultak, és jött az operettblokk, amelyet kicsik-nagyok egyaránt imádtak. Az volt a célunk a lemezzel és a koncertekkel, hogy a fiatalsággal is megismertessük ezeket a nagyszerű dalokat, de mint kiderült, már ismerik. Velünk énekelték – hiába, örökzöldek. Az előadás harmadik részében aztán újra színpadra lépett a zenekar, és eljátszottuk a legbulisabb dalaimat. A kétórás műsor alatt mondhatni folyamatosan színpadon álltam, összesen háromszor öltöztem át.
Elégedett volt a közönség az „új” Dancs Annamarival?
Az első reakció többnyire az volt, hogy nem én énekelek a lemezen. A koncerteken, amikor élőben énekeltük ezeket a dalokat, először megdöbbentek, majd gratuláltak, mondván, nem is gondolták, hogy nekem ilyen hangom (is) van. Nagyszerű érzés ez, hiszen rengeteget gyakoroltam, napi öt-hat órát, és lelkileg is jobban érzem ettől magam. Úgy gondolom, nemcsak a művészvilágban, de a mindennapi életben is kellenek olykor drasztikus változtatások, hogy az ember ne tokosodjon be.
Lesz folytatása az operettvarázsnak?
Nagyon jól érzem magam az operettműfajban, de a könnyűzenét sem fogom elhanyagolni, hiszen az elmúlt évek sikerét annak köszönhetem. Ezért nemrég az egyik híres magyarországi lemezlovassal, producerrel készítettünk egy közös dalt és klipet, hogy a rajongóim a „könnyűzenés” Annamaritól is kapjanak újdonságot. De a komolyzenei műfajban is nagy terveim vannak, és ha az Úr is úgy akarja, megvalósítom őket.
(Kronika)
