Az éhezés, vagyis az energia és a létfontosságú tápanyagok a szervezet számára szükségesnél tartósan alacsonyabb bevitele már az ősidőktől kezdve jelen volt az emberiség történelmében. A megváltozott időjárás, természeti katasztrófák által okozott rossz termést követően gyakran pusztított éhínség, s mindemellett az elhúzódó háborúk csak fokozták az élelmiszerhiányt.
Az éhezés még ma is a legsúlyosabb globális - politikai, gazdasági, egészségügyi - problémák egyikének számít, amely a világon évente milliók halálával hozható összefüggésbe. Az éhezők száma egyre növekszik, a FAO adatai szerint a Földön jelenleg 850 millió ember éhezik, miközben a világon megtermelt élelem elegendő lenne a teljes népesség számára.
A kóros soványság
Amennyiben a szervezet energia egyensúlya tartósan negatív irányba tolódik el (vagyis a táplálékkal felvett napi energia kevesebb, mint az energiafelhasználás során leadott), soványság alakul ki. Ha a testtömeg 15-20 százalékkal kisebb a normálisnál, és a tartalék zsírszövet mennyisége is csökkent vagy elfogyott, akkor kahexiáról, ha a zsírraktárak mellett a szervezet az izomfehérjéket is felhasználja, akkor marazmusról beszélünk.
A szervezet számára alapvető feladat a vércukorszint fenntartása, mivel az idegrendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen a glükóz (szőlőcukor). Ezen kívül lényeges szempont, hogy a glükóz oxidációjára - energianyeréshez való felhasználására - minden sejtünk képes. Egynapi éhezés után a test energiaigényének biztosításához emiatt elsőként a máj által glikogén formájában tárolt szénhidrát használódik fel. (hirtv)
