Megszokhattuk már, hogy Szatmárnémetiben egy-két ember dönti el, mi a szép és mi a jó, anélkül, hogy megkérdeznék a város lakóit. Sőt, arra sem hederítenek, ha a nép elkezd tiltakozni az ellen, amit néha a köztereinkkel művelnek.
Egyik ékes példája ennek, hogy ismét kékben pompázik a régi központ szökőkútjának a vize... A festést tavaly azzal indokolta a park karbantartásáért felelős cég, hogy a zárt rendszerben működő kútból annyi vizet elhordtak a virágárusok, hogy leégtek a pompáik. A kérdésem csak az, hogy hol érdekli ez az átlagpolgárt? És mért nem tudják másképp megoldani, csak úgy, ha belerondítanak a szökőkútba?
Egyébként, a városvezetők egy része szerint is nagyon szép ez így... Nos, azért kell egy enyhe kis ízlésficam ahhoz, hogy ezt a dolgot valaki szépnek lássa. Főleg ha visszaemlékszünk arra, amikor tavaly a legnagyobb melegben vörös víz priccolt fölfelé a központban. Mi tagadás, valóban üdítő látványt nyújtott a rekkenő hőségben a hűs permetre vágyónak a vérszínű lé...
És akkor még nem beszéltünk a park szerencsétlen kis énekes madarairól, akik – több, mint valószínű – nem mernek a festett vízből inni, ezért bátran szomjan veszhetnek. Vagy az itt fényképezkedő násznép véleményéről, ha a menyasszony fehér ruhája a szökőkútnak köszönhetően úgy néz ki, mintha épp a mészárszékből jönne.
Dehát, nincs mit tennünk, el kell fogadnunk a sorsunkat: ebben a városban az a cég dönti el, hogy mi a szép és kívánatos, amelyik tövig csonkolta a központi park fáit vagy az önkormányzattal kötött szerződés ellenére sem hajlandó plusz konténereket kirakni, hogy külön gyűjthessük a hulladékot. Gondolom azért, mert a lekopaszított fákat és a bűzölgő szeméthegyeket is szépnek látják.
