Hatvannégy éves korában Izlandon meghalt a sakkozás világbajnoka, Bobby Fischer, aki 1972-ben megszakította a szovjetek hegemóniáját, és Borisz Szpasszkijt legyőzve a legjobb lett.
A zseniális tehetségű Robert James Fischer élete legnagyobb sikerét 1972-ben, Izlandon érte el, amikor a szovjet Borisz Szpasszkijt 7-3-ra legyőzve a világ legjobbja lett, egyben ő lett a sportág legfiatalabb világbajnoka is.
Amíg a döntőig eljutott, kétszer is 6-0-ás győzelmet aratott, improvizatív játékára addig nem volt példa, egyik legyőzöttje, Bent Larsen hónapokra idegszanatóriumba kényszerült a veresége után, Tigran Petroszjan sem tudta feltartóztatni.
Néhány éve a szigetország volt az otthona - az Egyesült Államokból kiutasították, börtönbüntetés várt volna rá -, és hatvannégy éves korában itt is halt meg. Korábban három vagy négy évig élt Budapesten, előtte a Vajdaságban, imádta a gyógyfürdőket.
Világbajnoki címét nem védte meg, mert 1975-ben, harminckét évesen váratlanul - veretlenül - visszavonult, nem állt ki Anatolij Karpov ellen, nem értett egyet ugyanis a nemzetközi szövetség szabályzatával.
A kilencvenes évek elején visszatért és Belgrádban újra megmérkőzött Szpasszkijjal, a mérkőzés létrehozásában nagy szerepet vállalt Rajcsányi Zita - később feleségül is kérte - és az újvidéki Kubát János, akinek segítségével előteremtették a 3,3 millió dolláros díjalapot.
Az 1992-es mérkőzés előtt nyilvánosan leköpte azt a telexet, amelyben tudatták vele, hogy Jugoszlávia embargó sújtotta, tiltott terület, és amerikai állampolgár nem léphet be az ország területére.
Hivatalosan ugyan soha nem igazolódott be, hogy magyar gyökerekkel rendelkezik, mégis sokan úgy tartják, hogy igen. Két CIA-ügynök róla írt könyvében azt nyomozta ki, hogy egy Neményi Pál nevű külföldön élő magyar tudós anyagilag támogatta az édesanyját.
index
