Hamvazószerdával kezdődik és a feltámadás ünnepével ér véget. A nagyböjt a keresztények számára olyan bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre. Célja és értelme, hogy méltóképpen felkészülhessünk a húsvét megünneplésére. A lélek megújulását is szolgáló időszakról Csató Béla pápai káplánnal, Csíkszentkirály plébánosával beszélgettünk.
„Nem tudom, mikor kezdődött a böjt, azt hiszem, senki sem tudja. Mondom ezt azért, mert az emberiség nagyon hamar rádöbbent arra, hogy a böjt, ami elsősorban a régiek felfogása szerint a táplálkozás fékezésével vagy keretekbe szorításával történt, nagyon egészséges fizikailag és szellemileg is. Szellemileg azért, mert amikor az ember – ha szabad ezt a kifejezést használnom – nincs túltáplálva, nem foglalja le szervezetét teljes egészében az emésztés, frissebb szellemileg” – kezdte mondanivalóját a plébános. Csató szerint nem csak szellemileg van haszna a böjtnek, hanem lelkileg is. Egyszerűen másként kezd az ember látni dolgokat, hogyha egy időre megvonja magától a szükséges táplálékot. „Az Úr Jézus Krisztus egyenesen arról beszél, hogy a sátánnak bizonyos formája nem űzhető ki mással, csak imádsággal és böjttel. Nyilván nem azt kell érteni ez alatt, hogy a sátán látványosan távozik az emberből, hanem azt kell érteni, hogy az a sátáni vonás, ami minket irányít, az megváltozik” – említette a plébános. Na de az étkezés megvonásán túl mit is jelent igazából a böjt? „Én azt hiszem, hogy egy kicsit tágítanunk kell ezt a fogalomkört. Az igazi böjtöt úgy tudom elképzelni, hogy elengedem azt, amihez görcsösen ragaszkodok, szabaddá válok az Isten számára” – vázolta az atya, kisebb magyarázatot fűzve az elmondottakhoz. Kifejtette, arról van szó, hogyha valamit marokra fogunk – hatalmat, sikert, egészséget, férjet, feleséget, gyermeket, élelmet, pénzt stb. –, s ha képtelenek vagyunk elengedni azt, akkor egyszerűen rabjai leszünk. Ezektől megválni, ezeket elengedni jelenti az igazi böjtöt, ami egyúttal testi, lelki, szellemi szabadságot is ad az embernek.
Magasabb rendű érték a cél
A böjtös életvitel lényege, hogy szabaddá kell válni attól, ami a legjobban megköt. Tehát, ha valaki leginkább az étkezés rabja, azon a területen kell neki szabaddá válnia egy magasabb rendű cél érdekében. „Nem önmagáért értékes a böjt, igazából egy eszköz, hogy általa egy magasabb rendű értéket növeljen a lelkemben. Van, akit hatalmába kerített a pénz, annak azon a területen kell szabaddá válnia. Loyolai Szent Ignác erről azt mondja, az ember el kell jusson egy semleges állapotba, amikor minden mindegy, egyformán tud örvendeni mindennek, életének egyetlen célja van: Isten! – hangsúlyozta a pápai káplán.
A hallgatás is lehet böjt
Nem csak az ételmegvonás által készülhetünk a feltámadásra. Csató Béla plébános úgy tartja, az egyház arra sarkallja híveit, éljenek keresztény módon, és döntsék el, miben böjtölnek. „A hallgatás is lehet egy kemény böjt, hogyha valaki szószátyár. Ugyanakkor nem tudok olyan esetről, amikor valaki elhatározta volna magát, hogy nagyböjt folyamán vállalkozóként lemond arról, hogy profitorientált legyen” – sorolta példáit. Hozzátette, ez utóbbi nem azt kell jelentse, hogy megbuktatja a vállalatot, hanem egy olyan haszonhajhászásról mond le, amely megkeseríti elsősorban saját, majd a munkásnak az életét, akiből mindent ki akar sajtolni. „Azt mondja a próféta az ószövetségi írásban, hogy a szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” – fejezte be mondandóját Csató Béla. (Csíki Hírlap)
